Az egyik legtélállóbb ehető citrus: −15 °C-ig. Zölden szedve télen a citromot helyettesíti; tavasszal beérve a narancs édes húsát és a kumkvat édes héját kínálja.
Az amerikai nemesítés történelmi klasszikusa, a 'Thomasville' citrangequat a kumkvatot, a narancsot és a Poncirust ötvözi. Franciaországba már 1923-ban behozták, a Párizs melletti Vilmorin-arborétumba, ahol termést is hozott. A három elnevezett citrangequat közül ezt termesztik a legszélesebb körben, termésének mérete és minősége miatt.
Decemberben zölden szedve a citromot helyettesíti téli ételei mellé. Március táján megsárgul, és grapefruitízt kap. Áprilisban narancssárgán, teljesen beérve az egyik legjobb kumkvattá válik.
Napos fekvés, jó vízelvezetésű, enyhén savanyú talaj. Erős növekedése révén kis fává nevelhető; tüskés, ezért az utaktól távolabb ültesse.
Egy körülbelül 40 cm magas (a cserép fölött mérve) fiatal oltványt kap, amelyet alacsonyan, saját nevelésű Poncirus trifoliata alanyra oltottunk. Fiatalon ültetve közvetlenül a kertje talajába gyökerezik, és jobban megerősödik, mint egy évekig cserépben tartott fa.
Mivel alacsonyan oltott, magát a törzset is a nemes fajta adja: a fa karó nélkül is megáll, és erős fagy után az oltási hely fölött képes újrahajtani. Valamennyi citrusunkat 1000 m magasságban, a Livradois-ban neveljük, soha nem fűtött üvegházban, kizárólag szerves trágyával.
Az oltott fákat júniustól szállítjuk; az év többi részében előrendelheti őket.